Hát perszehogy kötőhártyagyulladás lett a vége, ennek örömére meg is látogattam a kerültei rendelőintézetet tegnap. Életemben nem jártam még ott, remélem többet nem is fogok…
Misivel klasszul elvagyunk, bár az apja megint nincs az országban, uh segítség zéró. De ma voltunk pl a Gellérthegyen, és nagyon tetszett neki, rohangált, fetrengett a földön, játszott, sáros kekszet evett (volna), szóval eredményes kirándulás volt.
Jóskával viszont összevesztem nem kicsit, nagyon. Beleuntam a sirámaiba. Egy kibaszott hónapja elköltözött a régi lakásából, és még mindig dobozban van mindene, és sír mint a fürdőskurva, hogy szar a lakáááááás… kupi vaaaaaaan… Most halál komolyan azt várja, h majd hosszú tömött sorokban rohannak neki kicsomagolni az emberek? Ja, gondolom, mert bepakolásnál ugyanez volt, én dobattam ki vele egy csomó szart, de még így is rinyált, h de ez is kell meg az is kell.
De most rosszabb a helyzet, nem hajlandó magával kezdeni semmit. Én meg ma nem bírtam tovább, a huszonötödik átlátszó szar kifogást találta ki, h miért nem jön velem Visegrádra október elején, mikor a gyereket elvállalta az apja három napra, h tudjak “nyaralni”. Na, akkor eldurrant az agyam és közöltem vele, h szar, hogy a pénzéhes karrierista felesége lelépett, miután kellőképpen kihasználta őt és a kapcsolatait, szar, hogy el kellett adnia az imádott lakását, szar, hogy egy rosszabb, kisebb lakásba kellett költöznie, de elég volt már ebből a nyavalygásból. Hogyne, a gyászmunka meg minden, persze én is átmentem ezen, miután összetört az orrom, és mindenki igyekezett lebeszélni egy ártalmas kapcsolatról, mindenféle kifogást találtam, mindenkit megbántottam, mindent hárítottam, csak aztán rájöttem, hogy erre csak én fogok rámenni, úgyhogy szerintem az utolsó pillanatban, de összeszedtem magam és leléptem. De ezt a nagyra nőtt óvodást senki nem bántja, a segge ki van nyalva, Facebookon látom az önkéntesek hadát, akik tutujgatják, hát én nem fogom az kurvaisten. Pakolja ki a szar dobozait, hajigálja ki, ami felesleges, cseréltesse le az ajtót (ja mert ez a baja, a kurva bejárati ajtó, mert nincs rajta csak nyolcvanhét zár, és nem nyolcvannyolc, hát ide biztos be fognak törni három nap alatt. Hát ha valaki oda betör, az sírva fog kirohanni, ha meglátja a kisszobába betornyozott, leragasztott kartondobozokat).
Amúgy meg nem könyörögtem neki tovább. Lefoglaltam a szállást egy főre, és szarok rá, hogy kinek mi a problémája, elmegyek nyaralni. Ennyike.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: